Édes bosszú
Hiába próbálom semmivé tenni,
kiölni magamból, elfeledni.
Minden éjjel újra érzem őt és vágyom.
Ő volt a legszebb valóra vált álmom.
Mielőtt újra a karomba zárom,
Könyörtelen bosszút állok
Azon, ki miatt nem lelem itt álmom,
Mert ott vár már a túlvilágon.
Ezerszer is elképzeltem,
Hogy szörnyű bosszúmtól reszketsz,
Kínod vörös fátyolként
Végigcsordul testeden.
A fájdalom egész lényedben lüktet,
Izmaid még utoljára megfeszülnek,
Majd rideg acél a húsodba mar,
S szíved a kezemben egy utolsót dobban.
Majd ha szemedből kitűnt a fény,
S már csak üvegesen meredsz felém,
Elalszom végleg, s végre újra látom,
A legszebb valóra vált álmom.
