Hiányzol
Én már nem bánom...
De tudom, hogy hibázom,
Mert már most is hiányzol.
És már megint csak szenvedek.
Magamba roskadva fekhetek.
Sötét hangokkal kesergek.
Odakint az éj, én meg idebenn,
Szerelmesen a semmibe révedek,
És újra csak te jársz a fejemben.
Ködös gondolatok egész serege
Megrohamozzák kábult elmém
Talán már ezredszerre.
De hisz hiába mind...
Be már úgy sem vehetik.
Odabenn halovány láng pislákol...
Hiányzol!
