Langyos, gyengéd, simogat,
Titkos románcra hívogat,
A nyári szellő a parkban,
A hajszálaidba kap.
Száz meg százezer fűszál,
Mint megannyi selyemszál,
Zöld sejtelem fedi
A park domboldalát.
A dombok ölén gyönyörű
Folyékony ezüst tükör ül,
Benne bolondos aranyhalak
Össze-vissza ficánkolnak.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
